Istenem, hányszor gondoljuk azt magunkban, amikor a gyerekünk valamivel kiakaszt minket, hogy na, majd megtudja ő is, milyen szülőnek lenni, ha egyszer neki is lesz gyereke! Esküszöm nektek, ezt a „levelet” később előveszem neki, és minden egyes pontját végig fogom csinálni, csakis a poén kedvéért természetesen.
Szóval drága gyerekem! Ha majd nagy leszel, önálló felnőtt, saját kecóval, munkával, meg mindennel, akkor én egy reggel betoppanok hozzád és egész álló nap engem fogsz kiszolgálni. Miért is ne? Tök jó poén lesz, meglátod.
Ha megérkezem hozzád, szemem fénye, a cipőmet majd lerúgom magamról úgy, hogy az egyik a falnak repül, a másik meg be a konyhaasztal alá, majd te megkeresed, jóvan’ az ott. Leveszem a dzsekimet is úgy, hogy az ujja kifordítva marad és az előszoba közepén hagyom a földön. Majd betrappolok a nappaliba, felpattanok tigrisbukfencben a kanapéra és reggeltől estig nézem a Szex és New Yorkot. Miközben te mondod a magadét a fél pár cipőmet keresve, morogva az orrod alatt, hogy miért nem lehet normálisan levenni, én már üvöltök is ki neked, hogy kávét kérek két cukorral, kis tejjel, de csakis a kedvenc bögrémbe, szívószállal.
Nem, nem ezzel a szívószállal, mert a pirosat már nem szeretem, most a zöld a menő.
Ez sem jó, mert nem hajlik a teteje, hozz, kérlek másikat.
Még keserű, még egy cukrot kérek bele, köszike.
Kihűlt közben, újramelegítenéd egy kicsit?
Most meg forró, így nem tudom meginni, fújnád nekem, hogy hamarabb kihűljön? Annyira édes vagy! Nézd csak közben, ez a kedvenc részem a filmben. De közbe fújjad még. Nézd csak, nézd, olyan vicces ez a rész, igaz, kincsem? De menj már arrébb, mert nem látom így a fejedtől a tévét. Kihűlt már a kávém? Ajjjj… Mondtam, hogy csak kicsit melegítsd meg. Betennéd a hűtőbe, hogy hamarabb meg tudjam inni? Annyira szeretném már.
Ideadnád a távirányítót, mert nem hallom a tévét.
Hoznál nekem addig egy kis piskótát, míg kihűl a kávém?
Köszönöm, te vagy a legjobb gyerek a világon, annyira szeretlek, édesem! Megvetted már azt a könyvet, amit múltkor mondtam neked, hogy szeretném elolvasni? Hahóó! Gyere ide! Hahóóóóóó! Na. Szóval megvetted? Miért nem? Ajjj… Mindig elfelejted. Írd föl. De megígérted, hogy megveszed. De mikor már? Nem, nem Karácsonyra kérem. MOST akarom! Mooooost! Mindenkinek van már a munkahelyen, csak nekem nincs. Akkor most menj le a boltba és vedd meg nekem légy szíves. Deeee, kéééérlek, kérleeeek, légysziii, léééégyszi, kicsikém, léégyszi, megígérem, hogy szótfogadok, csak vedd meeeg! Ajjj.. Menj arrébb, mert megint nem látom tőled a tévét.
Hoznál egy szalvétát?
Van itthon almaléééé? Hahóóóó! Almalé!
Mi lesz az ebéd? Ajjj, már megint? Nem szeretem. Mondom, már nem szeretem. Tudom, hogy ettem belőle múltkor, de már mondom, hogy nem szeretem. Nem kóstolom meg. Akkor sem. Nem. Ömmm… Nem, akkor sem, mert már századjára mondom, hogy nem szeretem.
Gofri van itthon…?
Mikor megyünk le játszani? Ajjj.. És meddig főzöl? De én mondtam, hogy nem kérek majd belőle úgysem, mert nem szeretem. Most szeretnék lemenni, játszani. Ajjj. Akkor várok.
Kész vagy már? Akkor mikor leszel kész? Hoznál egy kis narancslevet addig? De miért almalé? Nem, én most narancslevet kérek! Ajjj… Jó, akkor kérek azt. Kész vagy már?
Eddig eltelt idő: 25 perc
Leitner Olga
Fotó: illusztráció
