Anyák rémálma: A középfülgyulladás

ful2

Ez a középfülgyulladás az egyik legrémisztőbb gyerekbetegség, mert mire is gondolunk egyből? Hogy te jó ég, csak nehogy fel kelljen szúrni a gyerek fülét. Mondhatni, télen jelentkezik leggyakrabban az a betegség, úgyhogy dr. Jósa Valériával, a Róbert Károly Magánkórház fül-orr-gégészével beszélgettünk arról, mit is kell tudni a középfülgyulladásról.

Akut és krónikus

Alapvetően megkülönböztetünk akut és krónikus középfülgyulladást: míg akut esetben a gyulladás lehet savós vagy gennyes, addig krónikus esetben kizárólag savós lehet.
A középfülgyulladások kapcsán mindig beszélnünk kell a fülkürtről és annak szerepéről, mert sokszor a betegség kialakulása a nem megfelelő fülkürt működéssel függ össze.
A fülkürt egy nyálkahártyával bélelt csőként fogható fel, amely összeköti az orrgaratot és a középfület. Rágás, nyelés kapcsán az orrgarat felőli szájadéka megnyílik, és levegő jut a középfülbe. Ez valósítja meg azt, hogy a dobhártya mindkét oldalán (azaz a középfülben és a környezetünkben) azonos nyomás legyen, ezzel biztosítva a legoptimálisabb hangátvitelt a halláshoz. Repülőgépen vagy búvárkodás során is észlelhetjük, hogy eldugul a fülünk, ilyenkor az orrunk és szánk befogásával és egy erőteljes fúvással levegőt tudunk préselni a fülkürtön keresztül a középfülbe (Valsalva manőver). Persze ugyanilyen jó módszer a rágás, rágózás, ivás, ami elsősorban gyerekeknél fontos, mivel ők nem tudják még a Valsalva manővert kivitelezni.

Ha a fülkürt működése zavart szenved, fokozatosan felszívódik a levegő a középfülből a kis kapillárisokon keresztül, amelyek behálózzák a nyálkahártyával borított falát: ilyenkor a dobhártya benyomódik a középfül irányába (hiszen a nagyobb környezeti légnyomás benyomja ezt a rugalmas membránt), mi pedig azt észleljük, hogy rosszabbul hallunk, dugul a fülünk. Amennyiben hosszabb ideig fennáll ez az állapot, a kis erekből folyadék (savó) szivárog át a középfül üregébe, hogy kiegyenlítse a nyomást. Ez azonban azzal is jár, hogy a hallásunk még rosszabb lesz, mivel a folyadék tovább rontja a hangátvitelt.

ful1

Akut gyulladás gyakran felső légúti fertőzés (nátha, orrfolyás) kapcsán jelentkezik.

Sokszor a dobhártya belövelltségével indul a gyulladás, a középfülben savó vagy genny képződik, a kórokozó virulenciájától függően. Amennyiben nátha megelőzte a tünetek kialakulását, akkor a betegség hátterében a nem megfelelő fülkürt működés áll: az akut gyulladás során az orrnyálkahártya duzzanata mellett az orrmandula is megduzzad, illetve az orrgaratban lévő nyálkahártya is duzzadt lesz. Ezzel a fülkürt nyílásán keresztül kevésbé jut levegő a középfülbe. Csecsemő és kisgyermekkorban a fülkürt vízszintes és rövid lefutása egyébként is kedvez a kórokozóknak. hogy a középfülbe jussanak, így a hirtelen megjelenő tüneteknek nem előfeltétele a nátha.

Csecsemőknél, kisgyermekeknél elsősorban az általános tünetek dominálnak, így láz, elesettség, étvágytalanság, akár hasfájás, hányás, esetenként a fül piszkálása. Nagyobb gyermekek már egyértelműen megfogalmazzák a fülfájdalmat, a rosszabb hallást, náluk akár láz nélkül is előfordulhat az akut gyulladás. A fájdalom nagyon gyakran a hajnali órákban a legrosszabb.

Kezelésként jól ismert népi gyógymód a fül melegítése (cseresznyemag párna, só, füles sapkába behelyezhető melegíthető betétek). Emellett fontos azonban az orr alapos tisztítása (sóoldattal a letapadó váladék kiszívása, rendszeres orrfújás), az orrnyálkahártya lohasztása (recept nélkül kapható lohasztó orrspray-k), váladékoldó adása. Ezek együttes célja, hogy a váladék könnyebben kiürüljön, a nyálkahártya duzzanat mind az orrban, mind az orrgaratban csökkenjen.

Amennyiben a gyulladás gennyes, sajnos az antibiotikum adását nem lehet elkerülni.

Korábban gyakran felszúrták a fület (paracentézis) ilyen esetekben, ma már kicsit konzervatívabbak vagyunk, és csak a nehezen gyógyuló esetekben végzünk ilyen beavatkozást: ha a gennyes gyulladás visszatérően jelentkezik, nem reagál az antibiotikus kezelésre.

Néha fülfolyás esetén is szükséges a paracentézis: ha csak egy tűszúrásnyi lyukon keresztül csordogál a váladék, ez sajnos nem teszi lehetővé a megfelelő váladékürülést. Fontos azonban tudni, hogy a dobhártya regenerálódó képessége nagyon jó, és a gyulladás csökkenésével a lyuk gyorsan és spontán záródik.

Fontos tudni, hogy az antibiotikum adásával nem szűnik meg azonnal az összes tünet. Először a fájdalom és a láz csökken, majd megszűnik a fülfolyás, amennyiben az is fennállt. A hallás visszatérése az eredeti szintre elhúzódhat, akár hetekig is, hiszen a gyulladásmentes viszonyok helyreállásához idő kell.

A krónikus savós középfülgyulladás hátterében elsősorban a fülkürt elégtelen működése áll. Ennek egyik, de nem kizárólagos oka lehet a megnagyobbodott orrmandula. Ez mind a mérete miatt ronthatja a fülkürt működést, mind a krónikus gyulladása révén az orrgaratban hosszan fennálló nyálkahártya duzzanat miatt. A középfülben savós váladék halmozódik fel.

Ezt a kórképet nem jellemzi a fájdalom, annál inkább a rossz hallás: amennyiben a gyermek gyakran visszakérdez, nem hallja, ha suttogunk, esetleg nyomásérzésre panaszkodik, akkor mindenképpen fel kell, hogy merüljön bennünk a gyanú. Fontos hozzátenni, hogy hónapok-évek alatt a kórkép jó esetben magától is megoldódik, mivel a fülkürt működése az életkor előrehaladtával jelentősen javul, azonban ennek a krónikus gyulladásnak több, hosszú távú negatív következménye lehet: gyakran a beszédfejlődés késhet, logopédiai szempontból nincs javulás (a gyermek nem hallja pontosan, hogyan is kellene helyesen beszélnie), majd az iskolában nem hallja egyértelműen az instrukciókat, és ezért kerül hátrányba. Ráadásul a perzisztáló váladék egy idő után egyre sűrűbbé válik (nyákos középfülgyulladás), akár kötőszövetesen átalakulhat, a dobhártya pedig teljesen elvékonyodhat. Bizonyos idő elteltével hiába állítjuk helyre a fülkürt működést, ez az állapot állandósul, és később műtétileg is igen nehéz vagy bizonyos esetekben nem is lehetséges korrekció.

ful3

Éppen ezért fontos időben fül-orr-gégészhez fordulnunk ilyen esetben. A megoldás a fülkürt működésének javítása az orrmandula eltávolításával, és amennyiben ez nem hoz megfelelő eredményt, akkor a dobhártyába egy kis tubus beültetése (ventillációs vagy grommet tubus), amellyel a fülkürt működését helyettesítjük. A légnyomás kiegyenlítése ilyenkor nem a fülkürtön keresztül történik, hanem a dobhártyán lévő kis lyukon keresztül, amelyet egy műanyag csövecske biztosít (hiszen ha csak egy nyílást készítenénk, mint paracentézis során, az gyorsan összeforrna). A tubussal elvileg fél méterig is lehet merülni a víz alá, és a felületi feszültség miatt mégsem jut a fürdővíz a középfülbe, mégis azt szoktuk javasolni, hogy amíg a tubus ki nem esik a dobhártyából (ez fél-1 év alatt spontán bekövetkezik), addig úszás kapcsán inkább személyre szabott füldugót használjon a kis beteg.
Előfordul az is, hogy az orrmandulát kivettük, a tubus is már kiesett a fülből, de újból jelentkeznek a savós középfülgyulladás tünetei. Ilyenkor fontos áttekintenünk, hogy vajon minden lehetséges okot kezeltünk-e (orrmandula, allergia, nagyon ritkán orrpolip), és szükség esetén korrigáljuk azt, ami még nem történt meg. Továbbra is fontos a fenti hosszú távú, negatív hatások miatt a tubus ismételt behelyezése, és jó eséllyel harmadik tubus behelyezésére már nem lesz szükség, mert a patogenezisben nagy szerepet játszó anatómiai ok megoldódik.

Szakértő: dr. Jósa Valéria, fül-orr-gégész szakorvos, Róbert Károly Magánkórház, Róbert Rendelőintézet

Leitner Olga

Fotók: illusztráció

Megosztom:

Hozzászólások

hozzászólás