Sok vitát generál, miszerint aludjon-e egy ágyban a szülő az újszülöttel, majd később a totyogóval. Az éjszakai szoptatást igaz, nagyban megkönnyítheti, ha nem kell mindig átcaplatni a másik szobába, hanem akár félálomban is meg tudjuk etetni a csecsemőt, aki mellettünk szuszog. A dackorszakos, nagyobb gyermeknél szintén a kényelmi szempont miatt szokott dugába dőlni a korábban felállított „a hitvesi ágy az szent, nem alhat ott a gyermek” szabály. Sokan úgy vélik, a gyermeknek- kortól függetlenül- rendkívüli biztonságérzetet ad, ha szülei mellett, között alhat, mások azonban a „mindenki aludjon a saját ágyában” elv elkötelezett hívei, s mindegy, hogy esik, fúj, dörög, villámlik, vagy a kicsi rosszat álmodik, akkor sem alhat a szülőkkel egy ágyban. Dr. Kemény Viktória, a Rózsakert Medical Center csecsemő- és gyermekgyógyásza mondja el véleményét, tapasztalatait az együttalvással kapcsolatban.
Elterjedt vélemény, hogy a szüleivel együtt alvó baba kevésbé szorong, kevésbé érzi úgy, hogy a szülei magára hagyták. Azt is gondolhatjuk, hogy ez a szülőnek is kényelmes állapot, hiszen nem kell állandóan készenlétben állni és az első sírásra, hívó szóra berohanni hozzá.
Sokan gondolják úgy is, hogy a gyermek és az anya közös ágyban való alvása nagyobb biztonságot adhat.
Azonban ha jobban belegondolunk, illetve a kutatási eredményeket megismerjük, könnyen átláthatjuk, hogy a gyermekünkkel való együtt alvásnak sokkal több hátulütője, sőt veszélye van, mint előnye.
Veszélyes a puha, szülői ágy
Szóljunk legelső sorban a veszélyekről: Lehet, hogy az anya esetleg hamarabb észreveszi, ha a csecsemő légzése leáll, azonban egy nagy ágyban, a nagy takaró legalább akkora veszélyt jelent a kisbabára, hiszen álmában a szülő rágurulhat, illetve a baba a takaró alá kerülhet. Amerikai kutatási eredmények azt mutatták, hogy a bölcsőhalálban meghalt csecsemők 38%-a a szülővel való együttalvás közben, 45%-uk pedig a szülői ágyban való altatás alatt halt meg. Az eredmények felhívták a figyelmet arra, hogy a szülők ágya sokkal puhább, ami a csecsemőt körülölelve, „összenyomva” annak fulladását okozhatja. Ezért is szigorúan tilos babzsákon, vízágyon altatni csecsemőt, továbbá kerülni kell a párnákat és bolyhos takarókat a csecsemő körül.
Végeredmény: kimerült mama, sokszor evő baba
Ha próbálunk is nagyon vigyázni a gyermekünkre, a szülő pihentető, nyugodt alvása garantáltan csorbát szenved. De kevésbé pihen a szülő azért is, mert azonnal ébred/ugrik a gyermek első hangjára ( a mamák sokszor kelnek rögtön, hogy az édesapák nehogy felébredjenek, hiszen nekik másnap dolgozni kell…). Általános tapasztalat, hogy az édesanyjával alvó csecsemő éjjel többször akar szopni, mint a saját ágyában, a mama illatától távolabb lévő gyermek. Nem egy esetben elmesélik a szülők, hogy már ők sem ébrednek fel arra, hogy a babájuk éjjel hányszor szopott.
A végeredmény egy halálosan kimerült anyuka, és egy éjjel sokszor evő gyermek, akit erről a szokásáról a későbbiekben nagyon nehéz lesz leszoktatni.
De az is nagy kérdés, hogy a baba számára pihentetőbb, békésebb-e az egy ágyban alvás. Nagyon sok csecsemő kifejezetten éberen alszik, és gyakorlatilag a szülő minden rezdülésére, akár álmában való mozgására vagy kiadott hangjára ébred. Ezek a különösen szenzitív gyerekek (akik egyébként általában nagyobb korukban is észrevehetően éberebben alszanak) sokszor a szülőkkel egy szobában, de saját ágyukban alva is többször ébrednek, és ahogy kikerülnek a szülői hálóból az éjszakai ébredések száma drasztikusan lecsökken vagy meg is szűnik.
Fontos a szülők közötti intimitás
Egy szerető közegben cseperedő gyermek nem az egy ágyban alvástól kap megerősítést arra vonatkozóan, hogy gondját viselik, nem hagyják magára. A családban akkor van „rend”, ha a szülők együtt alszanak, hiszen ők egy párt alkotnak a családi „rendszerben”. A kicsinek megerősítő érzés lehet ugyan az egyik vagy mindkét szülőt „birtokolni”, de a valódi biztonságérzetét az adja, hogy érzékeli szülei összetartozását. Biztosan csökkenti az intimitást, rontja a szülők harmonikus párkapcsolatát, ha a gyerek együtt alszik a mamával, vagy esetleg késő éjjel megjelenik a szülői ágyban. Ha hosszabb ideig fennáll ez a helyzet, hogy a szülők külön alszanak, érzelmi eltávolodás alakulhat ki közöttük.
Visszaszoktatni a saját ágyába
Visszaszoktatáskor fontos, hogy ha a gyerek éjszaka felébred, próbáljuk meg a kicsit visszakísérni az ágyába és ott segíteni neki az elalvásban. Akkor is, ha erre rá kell áldozni még néhány éjszakát.
Ha már rendeződött a helyzet, természetesen időnként előfordulhatnak „éjszakai látogatások” különböző nehezebb időszakokban (betegség ideje, rossz álom, ovikezdés, költözés, kistestvér érkezése stb.), ekkor valóban szükség lehet a szülők közelségére, az általuk nyújtott biztonságra, de minden alkalommal tudatosítani kell a gyermekben, hogy a „szabályoktól” való eltérésnek oka van, és amint lehet, próbáljunk visszatérni a „normális” kerékvágásba.
Összefoglalva tehát már az újszülött gyermeket határozottan ajánlott saját ágyban altatni, de a mai jó monitorok, „baby őrök” mellett akár a kezdetektől megfontolandó a gyermek saját szobájában történő altatása. Lehet, hogy az első hetekben ez a mamának látszólag több fáradtságot jelent (bár már ez sem feltétlenül igaz, mert amikor békésen alhat a saját ágyában, biztosan jobban kipiheni magát), de hosszú távon feltétlenül megtérül a gyorsan kialakuló rend, békés pihentető alvás; gyorsabban eljönnek a várva várt „átaludt éjszakák”.
Szerző: Leitner Olga
Szakértő: Dr. Kemény Viktória, csecsemő- és gyermekgyógyász, Rózsakert Medical Center
