Mérgező „anyák” – Egy Apa küzdelme a gyerekeiért – 1. rész

roland3

A feleségem, Rita ikerbabáink megszületése után teljesen megváltozott. Nem tudta elfogadni, hogy korábbi szabad életét most két kisbabára kell felváltania. Kb. 5 hónaposak lehettek a babáink, amikor az első „babysitter” megjelent, barátnő vagy más, ismerős személyében – a tudtom nélkül.

– Nem mondta, nem láttam rajta és nem is beszélt arról, hogy szüksége lenne segítségre. Úgy érzem, 100% – ig mellette voltam a szülés után is, mert mind a ketten nagyon sokat tettünk azért, hogy egyáltalán legyen gyerekünk. ( Idő, pénz, energia, stb.)

Feleségem rendszeresen, naponta hosszú órákra rábízta gyermekeinket. Mivel családi házban lakunk, így az alattunk lakó rokonom is mondta, hogy naponta ismeretlen emberek jönnek vigyázni a gyerekekre. Este, kérdésemre a feleségem azt válaszolta, hogy levegő kell neki…

A lakást teljesen elhanyagolta, mind az otthonunk, mind a babák higiéniájával egyáltalán nem törődött. Volt, hogy napokig, a kőre csöppent dinnyelén, vagy egyéb ragacson jártunk. A taknyos orrszívó használtan a gyermekek étellel teli tálja mellett hevert. Sokszor előfordult, hogy a gyermekek mivel bukósak voltak, a bukás maradványait a földről ugyanazzal a textilpelenkával törölte fel, mind a szájukat. Tudom, hogy egy gyermekkel sem könnyű, nemhogy kettővel. Nem a kákán is csomót kerestem, de úgy gondolom – főleg az újszülötteknél- igenis fontos, hogy tisztaságban éljenek a gyerekek, és mi is.

Én, mint általában az apukák, többet dolgoztam, hogy a korábban megszokott életszínvonalunkat tartani tudjuk. Természetesen délután, amikor hazaértem, többször maradtam én a gyerekekkel, hogy Rita „ki tudjon mozdulni” otthonról – persze nem tudtam, hogy napközben folyamatosan nincs otthon, csak az én hazaérkezésem előtt ér haza. Este rendszeresen együtt fürdettünk, ha nekem bent kellett maradnom a munkahelyemen, Rita azokon a napokon soha nem fürdette le a gyermekeinket. Soha.

2015 decemberében hozta először szóba a válás gondolatát. Akkori álláspontja szerint elköltözött volna a gyerekekkel, de szerette volna velem baráti viszonyban megtartani a kapcsolatát, akkori elmondása szerint a gyerekeket bármikor láthatom, elhozhatom… Nem akartam ebbe beleegyezni, mert nem volt szándékomban a két gyermekem nélkül élni a mindennapjaimat. Mivel gyermekeink lombikprogramban jöttek világra, nagyon sokat vártunk rá, hogy megszülessenek, egyetlen napot sem akartam nélkülük élni és hétvégi apukává válni, aki a nevelésben egyáltalán nem vesz részt.

Válni azért akart, mert nem tudta elfogadni, hogy folyamatosan mondtam neki, mi az én problémám, miben szeretném, ha változtatna/változtatnánk: csavargás, a lakás elhanyagolás stb. Mikor a családsegítő felajánlotta a mediációt, hallani sem akart róla. Próbáltam vele nagyon kedves lenni, de ez sem járt sikerrel. Ő továbbra is válni akart, én pedig szerettem volna közös nevezőre jutni vele és megoldani a gondjainkat.

Aztán jött a hidegzuhany

2016. februárban Rita a szülei segítségével „kilopta” gyermekeinket a közös otthonunkból, és számomra ismeretlen helyre távozott velük. Rendőrség segítségével megtudtam, hogy a gyermekeim a nagyszülői lakásban vannak, ahol a földön, egy mobilágyon alszanak.

Látni a gyerekeket sem Rita, sem az apósom és anyósom nem engedték. Napokig semmilyen információm nem volt arról, hogy hol is vannak a gyermekeim, mi történik velük? Egyáltalán élnek-e, mert az apósom kissé agresszív ember, noha korábban nagyon jó viszonyban voltunk. Utólag kiderült, hogy a nagyszülők vitték el magukkal a bölcsödéből a gyerekeimet.

Ha visszagondolok, némi előjele volt annak, hogy Rita készül valamire, ugyanis a nem találtam az értékesebb dolgokat: aranyat, eurót, amiket a gyerekek kaptak keresztelőre.

Két hónapig nem láthattam a gyermekeimet

Természetesen mindent megpróbáltam, hogy találkozzam a kicsikkel: elmentem a bölcsödébe, ahol közölték velem, hogy a feleségem nem hordja most bölcsödébe a gyerekeimet. Elmentem a helyi családsegítőhöz, ahol nagyon készségesek voltak, de érdemben segíteni nem tudtak. Voltam a gyámhivatalban, ahol azt a tájékoztatást adták, hogy amíg a bíróság végzést nem ad ki, addig ők nem tudnak semmit tenni. 52 nap elteltével láttam újra a gyermekeimet ellenőrzött körülmények között, mert a feleségem ehhez ragaszkodott annak ellenére, hogy mind a családsegítő elmondta neki, hogy erre nincs jogalap, és nem indokolt.
Annak érdekében, hogy végre találkozzam a gyermekeimmel, végül a családsegítő lehetőséget biztosított egy rövid, 2 órás találkozóra. Természetesen ez sem ment simán, mert mindenféle feltételeket kellett volna aláírnom. Végül a családsegítő nem hagyott teret a Rita „zsarolásainak” és biztosította a láthatást. Kisfiam állán egy kb. 2 cm-es lila folt volt, amelyről azóta sem derült ki, hogy mi okozta. Április közepe óta újra bölcsödébe járnak a gyerekeim, és a bölcsőde szintén tájékoztatta a feleségemet, hogy semmilyen feltételeket nem szabhat a gyermekeim láthatására, ezért azóta minden héten szerdán találkozom a gyermekeimmel 16:00-19:00 óráig. 19:00 órára haza kell őket vinnem, ahol a gyermekek átadása folyamatos rettegésben telik, mivel apósom folyamatosan fotóz, videóz és ordibál.

Hétvégén soha nem kapom meg a gyermekeimet, hiába megyek értük és várok a kapuban, még a telefonom csengetésére sem kapok választ.

 

roland1
Legutóbb az apósom és a feleségem provokatív módon lehozták a gyermekeimet, mondván mennek a boltba. A kisfiam oda akart jönni hozzám, de nem engedték: amikor eléjük guggoltam, kitépték a kezemből, sőt az apósom a falhoz lökött, és a kezemről lejött a bőr, feleségem pedig megkérdezte, hogy mit csinálok, miért zavarom a gyerekeket? Mindeközben a bíróság nem tesz semmit, pedig beadtam a kérelmet az ideiglenes kapcsolattartásra. Az első 50 napban a feleségem a gyermekeimet átjelentette egy másik lakóhelyre az én beleegyezésem, sőt a megkérdezésem nélkül.

Rita minden héten leírja, hogy nem engedi látni a gyerekeimet, mindent elkövet a gyermekeim teljes elidegenítésére.

Update: A bírósági végzés a napokban került az apa kezébe, folytatjuk cikkünket a küzdelméről…

Fotó: illusztráció

Megosztom:

Hozzászólások

hozzászólás