Nincs többé bikinis lány a londoni metróban: Ha mutogatod magad, csakis szexuális játékszer lehetsz!

beach

London nemrég megválasztott első muszlim polgármestere elhatározta, hogy betiltja azokat a reklámanyagokat, amelyek a londoni tömegközlekedési eszközökön csinos, vonzó, és szerinte túlságosan lengén öltözött hölgyekkel próbálnak jobb eladási eredményeket elérni. Arra hivatkozik, hogy ezek a képek felizgathatják elsősorban a férfiakat, és hogy ő is két kamaszkorú lány édesapja, és nem szeretné azt, ha saját testi adottságaik miatt szégyenkezve kellene utazniuk Londonban. Ahogyan saját lányait óvni kívánja a dekadens nyugat erkölcsi romlottságától, ugyanúgy senki más se legyen kitéve ennek az önértékelési zavarokhoz vezető vizuális sokkhatásnak. Somodi Zoltán, politikai elemző írása.

A képen látható csinos, fiatal és karcsú nő látványát nem szenvedhette a harmadik generációs feminista mozgalom, ezért sikeres kampányuk hatására, mely szerint ez a reklám társadalmilag felelőtlen, és sértő azokra nézve, akik nem képesek a képen látható eredmény elérésére, el is tűntek ezek a plakátok.

Ez a két irányvonal találkozott a legnagyobb egyetértésben. London muszlim polgármestere, és a harmadik generációs feminizmus. Az iszlám és a modern nők öntudatos önmegvalósítása. Az iszlám, és a modern Európai nők.

Nem volt ez mindig így. Európa ősi civilizációja évezredekig büszke volt a szépséget, arányosságot, egészséget, szexuálisan is vonzó emberi külsőt megmutató művészetére, nem elvitatva azt, hogy ez a szépségideál koronként változott. Sőt, a nyugati világot meghatározó pogány indoeurópai örökségben mindig is összeforrott a testi és a lelki szépség, az arányos, egészséges test és a dicsőség, az esztétikum és a társadalmi érték. Ez nem azt jelenti, hogy a nem tökéletes ember értéktelen lett volna, de szépségideált meghatározta az egészségesség, a jó fizikum, a testi erő, legyen az férfi vagy nő, és ezt az európai ember a művészetében is kifejezésre juttatta.

Félreértés ne essék, nem próbálom a kommersz kereskedelmi reklámkultúrát egy szintre emelni őseink művészetével, de itt a lényeg az elv. A szép és vonzó női testet mutatni bármilyen formában (de akár férfiéra is vonatkozhatna ugyanez) már alávaló gaztett, amely egyesek számára sértő lehet.

Akárcsak a saría barbárságában, amely a nőkre, mint a férfi tulajdonára tekint, szépségét is csak a férje láthatja. A női test látványa teljes erkölcstelenség, a magát megmutató nő automatikusan csak szexuális játékszer lehet.

A feministák közös erővel lépnek fel a “szexizmus” ezen megnyilvánulása ellen, de elfelejtkeznek a hasonlóan vehemens kampányokról akkor, amikor a nyílt utcán erőszak áldozatául eső európai nők támadóit kellene nevén nevezni. Vagy, rosszabb esetben, ilyenkor is a férfi, mint olyan lesz a bűnös, figyelmen kívül hagyva a körülményt, hogy ők, a harmadik generációs feministák kizárólag itt, nyugaton, a sokat ostorozott keresztény fehér ember világában voltak képesek elérni azokat a szabadságjogokat, amiket elértek. Éppen azért, mert a hosszas fejlődésen keresztülmenő nyugati, keresztény kultúrkörben nevelkedett férfiak voltak az egyetlenek széles e világon, akik meghallgatták őket, akik engedtek követeléseiknek, és akik megtanultak büszkék lenni szabad, független, önálló, és egyenrangú asszonyaikra – amely ez esetben nem birtokos viszonyt, hanem összetartozást jelent.

A nyugati férfi nem korbácsol

Ezt a nyugati férfit szapulja mind a mai napig a feminista tábor, hiszen jól tudja, hogy nincs oka félni. Senki nem fogja őket megkorbácsolni a kirohanásaikért, amikor görög szobrokhoz legkevésbé sem hasonlítható testüket mutogatva, szlogenekkel összemázolt csöcsüket lengetve őrjöngenek keresztény templomokban, vagy konzervatív politikusok, közéleti szereplők ellen demonstrálnak. Azonban mindig elnémul a kórus, amikor az igazi kihívással, a kora középkori barbárságot megtestesítő saríával szemben kellene ilyen vehemensen fellépni, sőt, még alkalmi szövetségre is lehet lépni a feminizmus antitézisét jelentő iszlámmal, ha éppen megegyezik egy pillanatnyi partikuláris kis mikro-érdek. Látványosan a kisebb ellenállás felé mozdulnak el agressziójukkal.

support
Amikor a modern feministák az iszlámmal találják szembe magukat, mindig úgy viselkednek, mint a macska, akinek hátára vajas kenyeret szíjaztak, vajas felével felfelé. Ugye tudjuk, hogy a macska mindig talpra esik, a vajas kenyér pedig vajjal lefelé. Na, mármost ez a macskás-vajas-kenyér soha nem tud földre esni, hanem csak pörögni fog örökké húsz centivel a föld felett. A feministák hasonlóképpen nem tudnak dönteni. Most akkor a nők jogait védelmezzük, amit a nyugati világban már jó pár évtized óta senki nem von kétségbe, vagy inkább legyünk liberálisak és toleranciabajnokok, akik (a kereszténységet kivéve) minden vallásban egy csodálatos, multikulturális csemegét látnak, és fogjunk össze ezzel a toxikusan maszkulin rendszerrel a nyugati férfiak toxikus maszkulinitása ellen? Nagy a dilemma…

Somodi Zoltán, politikai elemző

Megosztom:

Hozzászólások

hozzászólás