Féltékeny a gyerekem! Avagy Ödipusz- és Elektra-komplexus gyermekkorban

Féltékeny a gyerekem_kép2„Nem, anya nem beszélget apuval”- dühöng a kisfiam, mikor a férjemmel váltanék két szót. „Mami, gyere, apu itt marad”- s közénk áll, apját félrelöki, engem pedig húz maga után. Féltékeny. Ehhez nem fér kétség. De ez tényleg normális, hogy már a beszélgetésünk is zavarja? Mégsem egymás nyakába borultunk összeölelkezve… Tisztában vagyok azzal. hogy a kisfiúk az anyukájukat szeretnék majd egyszer feleségül venni, a kislányok számára pedig csak egyetlen férfi létezik, az édesapjuk. Utánajártam tehát a kisfiúkat érintő Ödipusz és a kislányokra vonatkozó Elektra- komplexusnak, melyben segítségemre volt dr. Lajtai László, a Rózsakert Medical Center gyermekpszichiátere.

Honnan ered az elnevezés?

Egy kis mitológia: Az Ödipusz- komplexus egy pszichoanalitikus tétel, mely szerint a kisfiúk erős, vérfertőző vágyat éreznek az anya iránt, és rivalizálnak az apával. A lányok esetében ugyanez az Elektra-komplexus. Az elnevezés Szophoklész tragédiájából ered, melynek hőse, Ödipusz akaratlanul megöli az apját és feleségül veszi az anyját. A freudista elmélet szerint az események normális menete szerint mind a fiúk, mind a lányok kinövik a komplexust. Fiúknál ez átalakul kasztrációs félelemmé, és az apával való fokozatos azonosulássá, a nőknél pedig az asszonyi szerep fokozatos betöltésévé.

A féltékenység és az Ödipusz komplexus alapvetően az óvodás kor, tehát a 3 és 6 éves kor közötti időszak jellegzetes jelensége- kezdi dr. Lajtai László. Itt elkülönítendő a féltékenység, mint egyszeri érzet, illetve az Ödipusz komplexus, ami egy tudományos modell, mely konkrét gondolati és pszichológiai elmélethez kapcsolódik. Maga az Ödipusz komplexus leírása a Sigmund Freud nevéhez köthető pszichoanalízis egyik modellje, amit a pszichoanalitkusok és egyes, a pszichoanalitikusokkal szimpatizáló laikusok elfogadnak. Ugyanakkor – tette hozzá a gyermekpszichiáter,- sok más szakember nem ért ezzel a megközelítéssel egyet és nem ezen a modellen keresztül írja le és próbálja megérteni ennek a gyermeki korszaknak a pszichés jelenségeit.

Nem kell aggódni!

Dr. Lajtai László véleménye az, hogy maga az Ödipusz/Elektra komplexus teljesen normális jelenség. A gyermekek szexuális érdeklődése jellemzően ebben a kisóvodás korban jelenik meg:

a fiúgyermek az anyukája, a kislány pedig az apukája iránt kezd érdeklődni, majd ez átválthat egy birtoklási, kisajátítási vágyba, mindez együtt az Ödipusz, illetve lányoknál az Elektra komplexus.

A jelenség a későbbiekben az azonos nemű szülői szerepekkel való azonosulás révén magától feloldódik – mondja Lajtai doktor.

Féltékeny a gyerekem_kép1Kézfogás, ölelés, csók…

Az Ödipusz, vagy lányoknál az Elektra komplexus lényege, hogy a fiú vagy lány gyermek szeretné kisajátítani az ellentétes nemű szülő figyelmét. Minden olyan érintkezés tehát, ami a szülők között zajlik és a gyermekre irányuló kizárólagos figyelmet felfüggeszti, kiválthatja a féltékenységi reakciókat. Lehet ez a pár közötti egyszerű beszélgetés, testi érintkezés, kézfogás, puszi, simogatás, stb.

A pszichoanalitikus beállítottságú etnológusok a természeti népeknél, törzseknél azt tapasztalták, hogy nem jelenik meg Ödipusz komplexus. Ezt azzal magyarázták, hogy ezeknél a közösségeknél a szexuális elfojtás igénye a társadalom részéről kisebb mértékű, a nyugati társadalomhoz képest. A kettő összehasonlítása alapján felállították azt a hipotézist, miszerint az Ödipusz komplexus alapvetően kultúrafüggő jelenség.  Azonban hangsúlyozni kell- tette hozzá a gyermekpszichiáter -, hogy ezek az elképzelések alapvetően erősen spekulatívak.

Árulkodó jelek

Az Ödipusz komplexus két szálon futhat – miközben a kisfiú rajongva keresi az anya kegyeit, ölelgeti, puszilgatja, közben megjelenhet az azonos nemű szülővel szembeni ellenséges, elutasító viselkedés- magyarázza dr. Lajtai.

A fiúgyermek rivalizál az apával, olykor azt sem bánná, ha az apa elmenne, hogy átvehesse az imádott anya felé irányuló lovagias szerepet.

Természetesen eközben azonban szereti is az apát, így ambivalens érzelmi helyzetbe kerül.  Mivel a féltékenységgel járó viselkedés egy szintig teljesen normálisnak tekinthető, ezt nem szabad semmiképp extrémen kezelni, sem túlságosan támogatni, vagy büntetni. Mivel a jelenség magától megszűnik, ezért el kell a szülőknek fogadni, hogy ilyen előfordul a gyermekeknél, de előbb-utóbb elmúlik. A szülőknek türelemmel ki kell várni a folyamat végét. Természetesen nem érdemes a gyermeket feleslegesen terhelni és provokálni sem, de az sem megengedhető, hogy például az apát kitúrja a fiúgyermek a szülői ágyból. Az óvatos, szeretetteli megközelítés mindig a legjobb megoldás. Ha a szülő megérti, mi zajlik a gyermek lelkében, sokkal felkészültebben, ügyesebben és megértőbben tudja kezelni a helyzetet.

Kisfiúkból dühöt, kislányokból rajongást válthat ki

Kérdésemre, hogy miként nyilvánul meg a féltékenység a két nemnél, Lajtai doktor azt válaszolta: A reakciók erőssége és minősége alapvetően személyiség és temperamentum függő. Előfordulhat, hogy egy fiúgyermek olykor markánsabban, erőszakosabban fejezi ki az apa iránt mutatott elutasítását, a lányok esetében pedig inkább az apa iránti felfokozott rajongás lehet a domináns. A tradicionális családban az anya az elsődleges gondozó, így fiúgyermekek esetén a korai szexuális, illetve gondozó utáni vágyódás egy személyre, az anyára irányul. Lányok esetén a rajongás tárgya és a gondozó személye elválhat, a lányok az anyjukkal kapcsolatos féltékenység érzések mellett vágynak is rájuk, mint az elsődleges biztonság forrására, így az úgynevezett Elektra komplexusuk ambivalensebb.

Milyen hibákat követhetnek el a szülők?

A felnőttek, a szülők gyakran kihasználják a gyermekek ilyen jellegű természetes reakcióit az egymással való kapcsolatukban, mint érvet és befolyásoló tényezőt. Az tipikusnak tekinthető, hogy ha a szülők között kapcsolati probléma van, ez leképeződhet az ilyen korú gyermekben, mint egy fokozatos érdeklődés a szülők érzelmi élete iránt és felerősítheti a személyiség fejlődési korszaknak megfelelő érzelmi reakciót. Próbáljuk meg jó indulattal és szeretettel kezelni az érzelmi reakciókat, semmiképpen sem büntetéssel, de ráerősítéssel sem- javasolja Lajtai doktor.  A túlzott racionális meggyőzés teljesen értelmetlen ebben az életkorban, a gyermek nincs tudatában a jelenségnek és nem is képes felfogni a problémát.

Nincs közvetlen befolyással a későbbi szexuális életre

Konkrét közvetlen összefüggés az ilyen korban megjelenő magatartásbeli viselkedés és a későbbi szexuális élet között nincsen, nem egy-egy ilyen incidens határozza meg a gyermek későbbi szexuális életét, hanem egy jóval későbbi élmény és persze számos örökletes tényező- nyugtat meg minket dr. Lajtai László. Ha a gyermek szexuális életét a szülők szeretnék normális módon előkészíteni, akkor ez esetben is aranyszabály a szülők közötti stabil érzelmi háttér megteremtése, a hiteles férfi és női szerepek képviselése, de legfőképp a kiegyensúlyozott, szeretetteli érzelmi háttér.

Szerző: Leitner Olga

Szakértő: dr. Lajtai László, pszichiáter, gyermekpszichiáter, Rózsakert Medical Center

Megosztom:

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?