7 jótanács hisztire

7-jótanács-hisztire_kép1Míg nem volt gyermekem, égnek állt a hajam, bevásárlás közben, vagy a postán – tehát mindenképpen olyan helyen, ahonnan lehetetlen „menekülni” -, ha egy kisgyerek tombolt, mert éppen valami nem tetszett neki. Nem kapott meg egy játékot, vagy csokit szeretett volna, vagy mehetnékje volt, a lényeg ugyanaz: sikított, üvöltött, bömbölt, a földön fetrengett, vagy ököllel püfölte édesanyja lábát vörös fejjel. Rémes volt hallgatni azt a hangot, egészen a vesémig hatoló, éles sikolyt, amitől minden aktuális gondolatom szertefoszlott, sőt, még ideges is lette tőle. Ez már múlt idő. Lekopogom, a földön fetrengős „megoldást” a gyerek részéről még nem éltem át személyesen, remélem, hogy nem is fogom, de a hisztiből, a dackorszak fénypontjaiból azért kijut bőven. És ilyenkor is ideges leszek, ha ezt nyilvános helyen teszi a kis szemem fénye, mert a gyilkos tekintetek még rátesznek egy lapáttal az amúgy is nehezen kezelhető helyzetre.

Mi a teendő?

  • Mindenekelőtt nyugodtnak és kimértnek kell maradnunk. Amikor a gyermekünk belekezd a hisztibe, semmiképpen se teljesítsük a kérést, de ne is kérjük, hogy hagyja abba a műsort. Nem szabad a hisztit „megerősíteni”, mert azzal azt érzi a gyermek, hogy eredményt érhet el vele, így máskor is alkalmazni fogja. Dr. Ranschburg Jenő tanácsára mondjuk azt inkább:

Amikor így viselkedsz, számomra láthatatlanná változol! 

  • A kicsiben ez feleleveníti a szeparációs szorongás élményét, tehát ijesztően hat rá, hogy ő most valóban eltűnik. Megoszlanak ugyan a vélemények, hogy jó-e ily módon megrémíteni a gyermeket, de kétségtelen, hogy hatásos módszer.
  • Ha eluralkodik rajta a düh, akkor sem szabad lefogni egy rúgkapáló gyermeket. Kivételt képez, ha ütni próbál, ezt mindenképpen meg kell akadályozni!
  • A hiszti időtartama alatt mindig legyünk ugyanabban a helyiségben, ahol a gyermek. Sok szülő ilyenkor bezárja csemetéjét a másik szobába, viszont ez okot adhat a kicsinek neki arra, hogy kedvére romboljon például, mire a szülő úgyis bemegy a szobába, tehát célját, a figyelemfelkeltést el is érte ezzel.
  • A hiszti végén mindig beszéljük meg gyermekünkkel a történteket. Nyugodtan, kedvesen és határozottan. A beszélgetés lényege az legyen, hogy számunkra ő eltűnik, amikor ilyen csúnyán viselkedik, de ha szépen, emberi módon közeledik hozzánk, akkor ránk mindig számíthat.
  • Szünetszoba. Sok pszichológus javasolja azt, hogy amikor elmentek a viharfelhők, akkor kérjük meg a gyermeket arra, hogy menjen át a másik szobába (ez a szoba ne a gyermekszoba legyen), és ott csücsüljön egy kicsit magában. Fontos, hogy ez csak pár perc legyen. Nem mindenki ért egyet eme eszköz hatékonyságával kapcsolatosan, én magam nem tartom jó ötletnek, bár még szükségem sem volt rá eddig. Ami miatt Dr. Ranschburg Jenő is ellenzi az az, hogy például egy bevásárló központban történt hiszti után az otthoni szünetszoba már teljesen biztos, hogy hatástalan lenne, hiszen a gyermek nem tudja összekapcsolni az órákkal azelőtt történt csínytevését az otthoni büntetéssel. Egyesek ennek a problémának a kiküszöbölésére például filctollal csíkot húznak a gyermek kezére még a tett helyszínén és hazaérve ezzel emlékeztetik gyermeküket a történtekre.. Ezt ki-ki maga döntse el, helyesnek tartja-e.
  • Sok esetben, amikor már kellőképpen kiismertük gyermekünk temperamentumát, reakcióit, viselkedését, akkor jobban járunk, ha a leselkedő hisztit inkább megelőzni próbáljuk, mert az némileg egyszerűbb lehet: hagyjuk, hogy gyermekünk veszélytelen, mondhatni lényegtelen helyzetekben döntsön. Ha például rá akarjuk adni az egyik pulcsit, amit kikészítettünk neki, de ő nem azt szeretné felvenni, akkor mi, szülők- lássuk csak be- sokszor kötjük az ebet a karóhoz, hogy „márpedig ezt veszed fel, mert anyu ezt tett ki neked, és pont.” És, akkor mi van?

Próbáljunk meg „lazábbak” lenni és tényleg csak a fontos, veszélyes dolgokat tiltani neki, illetve nem engedni belőle, például, ha a hóban akarná levenni a cipőjét, zokniját.

7-jótanács-hisztire_kép2Bizonyos helyzetekben még a véleményét is kikérhetjük, ezzel is elkerüljük a hisztit, sőt, még az önbizalmának is nagyon jót teszünk. Például kérdezzük meg, hogy mit szeretne enni? Mikor szeretne kimenni sétálni? Melyik cipőt szeretné felvenni? A bevásárló központos hisztik elkerülésére pedig számomra két megoldás jött eddig szóba: kikerülöm azokat a sorokat, ahol a csiricsáré játékok vannak és a csábító csokik, a másik pedig, hogy a bevásárlás végén mindig adok neki valamit. Ez nem tudom, jó megoldás-e, de egy pogácsa, vagy kis dobozos gyümölcslé, vagy anyu kulcscsomója neki nagyon nagy örömet tud okozni. Persze mindezt akkor, ha szépen viselkedett a vásárlás alatt.

  • Ranschburg Jenő azt tanácsolja nekünk, hogy a dackorszak idején soha ne is lepődjünk meg egy-egy hisztizésen. Inkább gondoljuk át szépen, higgadtan, hogyan kezeljük le, hogyan reagáljunk rá, és próbáljunk ne foglalkozni az idegenekkel, de még a szomszédokkal sem. A hiszti ilyen korban ugyanolyan természetes, mint a huncutkodás, vagy a csúszdázás, tehát nem rontottunk el semmit gyermekünk nevelésével kapcsolatban!

Leitner Olga

Forrás: Ranschburg Jenő: Szülők könyve

Megosztom:

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?